Térség

Nyíri mezőségi tájegység

 

A Nyírségtől nyugatra fekvő terület neve majdnem ismeretlen a néprajzi szakirodalomban, pedig az már a 18. század közepén felbukkant egy dézsmajegyzékben mint a Nyírséggel egyenrangú tájnév. E kistájat, amelyhez csupán néhány község: Tiszadada, Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszanagyfalu, Tiszavasvári – a régi Tiszabüd és Szentmihály – és egyes kutatók szerint Polgár tartozik, földrajzi és néprajzi ismérvek alapján is megkülönböztethetjük a Nyírségtől.

A természeti adottságok különösen Szentmihály térségében a hortobágyihoz hasonló nagyállattartásnak kedveztek, az állattartás pedig egy sajátos, az itteni települések majdnem mindegyikénél megfigyelhető ólaskertes települési rendet hozott létre. A török pusztítás nyomán megindult pusztásodást a 18. században Szentmihály határában az alföldihez hasonló tanyás rendszer létrehozásával számolták fel.

A táj felszíne viszonylag kis területe ellenére változatos: megtalálható itt a jégkorszak végén kialakult lösztakaró éppúgy, mint a Tiszadada és Tiszadob között húzódó homokbuckák sora; a Tisza eróziós munkája Tiszavasvári környékén mintegy 15 ezer éve szikes területeket is létrehozott, a mélyebben fekvő részeken pedig sötét agyagot rakott le.

A táj éghajlata minden tekintetben átmeneti, lényegesen több itt a csapadék, mint a tőle délnyugatra fekvő Nyírségben. Ugyanakkor nincs más természetes vízfolyása, mint a táj peremén futó Tisza.

A vidék múltját olyan nevek fémjelzik, mint Krúdy Gyula, Váci Mihály vagy Benczúr Gyula, Jósika Miklós és az Andrássyak, Kabay János vagy Vasvári Pál. De megemlíthető az is, hogy 1846. év augusztusának 27. napján Széchenyi István első kapavágásával elkezdődött a Tisza völgyének szabályozása.

Forrás: http://www.muzeumfalu.hu; http://josamuzeum.hu/